KÓRHÁZUNK TÖRTÉNETE

KÓRHÁZUNK TÖRTÉNETE
Az orvostörténeti szakírók a nagykanizsai kórház alapítását az 1723. évi LXX. törvénnyel hozzák összefüggésbe és az alapítás évét 1769-re teszik. Nem kétséges, hogy az ekkor alapított 24 ágyas ispotálynak is létezett elődje, azonban ezt nem tekintjük kórháznak. A kórházi gyógyítás kétségtelen jeleként értékelhető legrégebbi ismert dokumentum 1792-ből származik: hatóságilag elismert számla 92 forintról, melyet gyógyszerekre használtak fel. A kórházban is dolgozó első ismert orvos Rácz Antal volt. Életrajzából tudjuk, hogy 21 évig dolgozott a kórház orvosaként. Ismert, hogy az 1769-ben alapított kórház, és a vele egy időben épített Szent Márton templom a hajdani Ispita utcában állt, melynek mai neve Ady Endre utca. Folyamatos működéséről számos adat maradt fenn, mint az úrbéri szerződés (1811), mely a város beteggondozási kötelezettségeit is előírta, számos betegforgalmi adat az 1845-1876 közötti évekből, kórházi pénztárkönyv az 1869-1871 közötti évekből, a Kórházi Alapítvány Adókönyve 1866-ból és receptkönyvek az 1875-1877-es évekből.
A fennmaradt adatokból ismert, hogy a kórház forgalma 1845-1875 között megnégyszereződött, és egyre nagyobb számban ápoltak városi közköltségen betegeket. Valószínű, hogy a megindult polgári fejlődés mellett ez a tény sürgette az új, és nagyobb kórház felépítésének igényét.
Az új kórház körüli polgári szerveződések és a tervezés 1877-ben indult, de a beruházáshoz szükséges pénz csak az 1880-as évek elejétől körvonalazódott. A város vezetésének nagy leleményessége eredményeként - hitelt vettek fel, amelyet az új kórház megtakarításából ígértek visszafizetni - 1883-ban került sor a kórház kivitelezésének nyilvános pályázatára. Az épület 1885-re készült el, az új kórház a korabeli sajtó szerint monumentális megjelenésű, célszerűen berendezett, és színvonalasan felszereltnek minősíttetett. 1885 március 13-án költözött át 14 beteggel a személyzet, amely egy főorvosból, négy irgalmas nővérből, egy férfi ápolóból és egy-egy háziszolga, szolgáló és mosónőből állt. Az új kórházban 52 ágyon 'vegyesen' kezelték a betegeket, míg 12 ágyon külön épületben helyezték el a fertőző betegeket. Ezt követően a régi kórházat és a templomot lebontották, helyére kaszinót építettek, mely ma is kulturális és vendéglátó célokat szolgál.
A jelentősen nagyobb, modern kórház gyors fejlődésnek indult, melyet a második orvos alkalmazása és kórházi gondnok kinevezése bizonyít.
A szakmai megosztás első csíráit az 1904-ben már 104 ágyon működő kórház új közkórházi alapszabálya tartalmazza, miszerint a kórházba jelentkező betegek közül "felvétetnek belgyógyászati, sebészeti, szembetegek, bujakórosok és szülőnők".
A ténylegesen osztályokra tagolt gyógyító munka szervezése 1913-ban kezdődött, amikor a város kórházi bizottsága elhatározta, hogy belgyógyászati, szülészeti és sebészeti osztályt létesít.
A nagykanizsai kórház első osztályvezető főorvosai voltak:
Dr. Szekeres József kórházigazgató és sebész főorvos (1883-1921)
Dr. Szabó Zsigmond belgyógyász osztályvezető főorvos (1916-1924) és
Dr. Nisponszky Béla szülész-nőgyógyász osztályvezető főorvos (1919-?)

A nagykanizsai kórház történetének folyamatos kísérője a kapacitások hiánya, a zsúfoltság. Dokumentált adat, hogy egy ízben, 1908-ban 119 nyilvántartott ágy mellett egyidejűleg 200 beteget ápoltak.
A világháború, a járványveszély és a zsúfoltság által kikényszerített bővítés első jele a két 40 ágyas földszintes pavilon, amelyekben évtizedekig a férfi és a női belosztályok működtek. 1927-ben 40 ágyas lett a szülészet-nőgyógyászat, 1929-ben átadták a felépített gazdasági épületet és a 32 ágyas fertőző osztályt. Az 1930. év végére elkészült a főépületi bővítmény: két műtővel, szeptikus műtővel és szeptikus szárnnyal bővült a sebészet. Ugyanekkor befejeződött a csatornázás, kialakult a korszerű közműellátás. 1928-ban elkezdődött, de 1952-ig befejezetlen maradt a legnagyobb pavilon építése, melyet eredetileg 64 ágyas szemészeti osztálynak terveztek. Dél-Zala és főleg a Muraköz ugyanis endemiás trachoma-vidék volt. Ez indokolta - volna - a nagy szemészeti kapacitást. Csakhogy a trachomások nagy része biztosítatlan, sőt fizetésképtelen beteg volt, és az akkori jogszabályok szerint a kórházat fenntartó város fizette a kórház behajthatatlan költségeit. Nagykanizsa város nem volt érdekelt ezért a szemészet létesítésében, így a beruházás sokáig befejezetlen maradt, majd 1952-ben belgyógyászattá alakították.

1935-ben a kórházi ágyszám 252, ebből sebészet 100, belgyógyászat (és fertőző) 112, szülészet-nőgyógyászat 40 ágy. A kórháznak összesen 72 alkalmazottja volt, a közvetlen betegellátással 3 osztályvezető főorvos, négy beosztott orvos, egy-egy röntgen ill. laboratóriumi asszisztens, 2 szülésznő, 3 műtősasszisztens, 5 világi és 17 szerzetesrendi ápolónő, valamint 3-3 férfi ápoló és műtőtakarító foglalkozott.
1949-re felépült a csecsemő-gyermekgyógyászati pavilon, 1954-ben 22 ággyal bővült a szülészet-nőgyógyászat, 1954-ben fül-orr-gégészeti osztály, majd 1955-ben önálló traumatológiai osztály létesült.
1960-ig a kórház 155 ággyal bővült, és jelentős diagnosztikai fejlődés következett be:
1951-ben megalakult az önálló radiológia, a központi laboratórium és a kórbonctan.
A gyógyszertár, a vértranszfúziós szoba létesítése mellett a működtetés feltételei is javultak: bővült az igazgatás és központi raktár létesült.
A szocialisztikus ellátási elvek és a folyamatosan fennálló kapacitáshiányok országos kórházfejlesztési koncepciót eredményeztek. Két évtized alatt számos új kórház épült, míg más helyeken bővültek a kapacitások. Sajnálatos, hogy a központi tervezés a mennyiségi igények teljesítése mellett csak igen korlátozottan vette figyelembe a minőséget és a helyi sajátosságokat.
A nagykanizsai kórház "állami célcsoportos beruházás" keretében bővítésre kapott lehetőséget, melynek kiviteli terveit 1967-ben hagyták jóvá. Több módosítás után a kivitelezés 1969. áprilisában kezdődött, az alapkő ünnepélyes letételére Dr. Szabó Zoltán egészségügyi miniszter jelenlétében 1969. július 24-én került sor. A programot 1970-ben módosították és a kivitelezés - az abban az időben megszokott, alig több mint egyéves késéssel - 1973. december 15-én fejeződött be. A kórház ágykapacitása 407-ről 765-re emelkedett, az új épületet 1974. október 10-én avatták fel.
A hatvanas évek végén elindított un. egészségügyi integráció szellemében a majdnem kétszeresére növekedő ágykapacitás mellett szervezeti egységben működött a körzeti felnőtt és gyermek egészségügyi hálózat, a járó- és fekvőbeteg-ellátás, a gondozóintézetek, az üzemegészségügy, az iskola-egészségügy, az anya- és gyermekvédelem, és a védőnői szolgálat. A számos új, és a létesítéskor a szakma akkori színvonalának megfelelő egység (mint az intenzív terápia, szájsebészet, endoszkópja, légzésfunkciós labor, audiológia, központi sterilizáló stb.) mellett folyamatos gondot okozott az, hogy a kórházbővítés merev központi irányelvei nem vették figyelembe a megelőzően kialakított fekvőbeteg- kapacitásokat. Ennek következtében a korszerű diagnosztikai egységeket és a központi ellátásokat csak a bővítményre méretezték: az új főépületben létesített kapacitásokra súlyos teherként hárult a már előzően kialakult kórházi struktúra. A központi radiológia és laboratórium a tervezett kapacitásának kétszeres igénybevételével működött.
1975 - 1985 között az aktív osztályok ágykihasználása 83,2 - 84,2 % között, átlagos ápolási idejük 12,0 - 12,2 nap között mozgott, ami megfelelt az akkori elvárásoknak. Ugyanezen időszak alatt a betegforgalom 13 százalékkal növekedett, és ez változatlan kapacitás-kihasználási mutatók mellett a népesség egészségi állapotának romlását jelzi. Az akkori országos adatoknak megfelelően csökkent a szülések száma, tíz év alatt 38 %-kal kevesebb újszülöttet bocsátottunk el. E két tendencia azóta is nyomon követhető betegforgalmi adatainkból.
A fokozott igénybevétel és a sokszor alkalmatlan anyagok felhasználásával épített főépület üzemeltetésének problémái jelezték elsőként a rekonstrukció halaszthatatlan igényét. A rendszerváltás körüli évekre ez oly méreteket öltött, hogy a műszaki fenntartás rettegve várta a tavaszi időszakokat a menetrend szerint megjelenő csőtörésekkel, beázásokka1. A főbejárat gyógynövény motívumokkal díszített fali mozaikjának fúgái között kiszivárgott a laboratórium szennyvize. Ilyen körülmények között talált bennünket az egészségügy reformjának egyik első reménye, az országos kórházi állapotfelmérés.
A nagykanizsai kórház átfogó rekonstrukciójának alapelvei voltak: a kapacitások helyreállítása a diagnosztikai kapacitások bővítésével, az ágykapacitás csökkentésével, komfortosítással. A kórház üzemeltetésének optimalizálása érdekében a nagy, központi ellátási igényű egységek áthelyezése a főépületbe. A működő pavilonok funkcióinak áttekintése, az alapfunkció szükség szerinti megváltoztatásával, vagy a működésből történő kivonással. A kórházüzem racionalizálása, egyes szolgálatok megszüntetése, helyettük külső szolgáltatások vásárlása. A megfogalmazott jövőkép támogatást nyert a fenntartó önkormányzatnál és az ágazat irányításánál is:
1993-ban "önkormányzati céltámogatással" rekonstrukció kezdődött.
Nagykanizsa Megyei Jogú Város Kórháza legújabb kori története a Népjóléti Minisztérium Rekonstrukciós Munkabizottsága szakmai támogatásával, a fenntartó Nagykanizsa Megyei Jogú Város Önkormányzata és az általa szervezett önkormányzati társulás (további tagjai: Letenye és Zalakaros városok) által íródott.
A rekonstrukció első eleme a főépület átépítése, komfortosítása és korszerűsítése, és az élelmezés-konyha korszerűsítéséből állt. A tervezést a KORTEX Kft, a kivitelezési munkákat a ZÁÉV Zrt. nyerte el.
A három évre tervezett kivitelezést a számítottnál lényegesen magasabb infláció és a gazdasági megszorító intézkedések súlyosan nehezítették. A kialakult helyzethez a műszaki tartalom redukciójával alkalmazkodtunk, a források bővítésére nem volt lehetőség. Az önkormányzati szövetség saját forrásának nagyságára nincs példa a magyar egészségügyben: három év alatt 530,6 millió Ft saját forrással járultak a rekonstrukcióhoz. A kórház folyamatos működése közben a rekonstrukció első ütemét a tervezett forrás összegén 1996-ban befejeztük. Közben címzett állami támogatásra nyújtottunk be pályázatot, hogy a műszaki tartalom redukálásából fakadó szakmai feszültségeket csökkenteni lehessen. A következő rekonstrukciós elemet "önkormányzati címzett támogatásból" hajtottuk végre. A terveket ismét a KORTEX Kft. a már megszokott magas színvonalon, a kivitelezést a ZÁÉV Rt. most már kifogástalan minőségben, határidőre készítette el. Az új struktúrából már csak a sürgősségi betegfelvételi egység és az egynapos sebészet ellátási feltételei hiányoznak, azon okból, hogy ezek elhelyezésére a jelenleg rendelkezésre álló kubatúrában nincs mód.
Az intézmény menedzsmentje nagy erőfeszítéseket tesz a technológiai korszerűsítés folyamatos fenntartására. Az intézmény elmúlt ötéves periódusában több mint húsz szakmai pályázatot nyújtottunk be. Kedvezményezettje voltunk a világbanki informatikai pályázatnak, a röntgenpark felújítására kiírt pályázatnak, és számos további pályázaton nyertünk támogatást. A hatágyas koronária-őrző létesítése mellett felújítottuk az intenzív betegellátás műszereit, egészségügyi vállalkozás segítségével dialízis kapacitást létesítettünk. Teljes egészében korszerűsítettük az endoszkópos laboratórium felszerelését, kialakítottuk a "minimal-invaziv surgery" feltételeit a sebészeten, az urológián, a traumatológián és a fül-orr-gégészeten.
Lézeres szemészeti, urológiai és fül-orr-gégészeti műtéti feltételeket alakítottunk ki:
A 2001. évben saját forrásból CT és mammográfiás készüléket vásároltunk.
A korszerű kórházüzemet kontrolling segítségével, kialakított integrált informatikával működtetjük. ISO 9000 külső minőség-tanúsítással rendelkezünk.
A kórház bemutatásának befejezése előtt essék szó azoknak az ismert nevű, de többségében ismeretlen elődökről, akik munkája a műtőben, a betegágy mellett, a konyhában, mosodában vagy bárhol írta a nagykanizsai kórház történetét. Nemritkán nehéz körülmények között, méltatlanul alacsony elismerésért és bérért.

Köszönet érte!
Személyítse meg őket a kórház igazgatóinak névsora 1883-tól:
Dr. Szekeres József (1883-1921)
Dr. Takács Zoltán (1922-1947)
Dr. Szauter Béla (1948-1957)
Dr. Fendler Károly (1957-1964)
Dr. Timaffy Miklós (1965-1968)
Dr. Szollár István (1968-1971)
Dr. Düh András (1971-1979)
Dr. Wölfer Edit (1980-1990)
Dr. Szabó Csaba (1990-2006)
Dr. Kovács József (2007-2008)
Prof. Dr. Bátorfi József (2009-2012)
Dr. Brünner Szilveszter (2012-. . . .)